Versek
1.
A hűség
Van-e olyan ember, akit még nem rázott meg egy erős sötét hatalom?
A "kimondott" szeretet, szívből kiáltja-e belülről: Én most is az Atyám parancsát akarom!
Enged-e a lélek a szellemnek, aki fohászkodik szüntelen minden napon?
Mert a lélek súgja: Elég neked már! Mit akarsz tovább? Hisz itt az áldás, és nagy a jutalom!
Élj vele, hisz sok jót kaptál, ez legyen hát néked a béke, és nyugalom.
De a mi Atyánk nem csak ezt akarja!
Ő nevel minket, és az Ő békességét adja.
Tovább visz minket a Silóból is, a fényes Sionra!
Ne tántorítson el szeretetétől, becses, akár áldásos ajándék,
Hisz megtanultuk már: Nem ez az igazi érték!
A Te arcodat keresők látnak majd meg, mert ők tiszták.
Végigjárják az útjukat, megharcolják harcaikat, ahogyan azt rájuk bízták.
Tudom, többet akarsz tőlünk dicsőséges Seregek Ura,
Neveled a népedet csodálatos munkád hiteléül,
Hogy igazán használhasd a mi testünket szent akaratod véghez viteléül.
Mert hát..
Hogyan is adhatnád a kincseket próbák nélkül?
Még az ezüst is piszkítja az aranyat bizonyságunk hiteléül.
Adod hát a próbát, melyben többen is kérdik:
Mégis, hogyan bírod ezt a kemény pálcát? E völgynek száraz, és keserű porát?
És sajnálkozva néznek egy mosolygó arcra: Talán ő egy idióta?
Nem tudják, de ez a békesség nem úgy adatott nékünk amint a világ adja,
A hűségünkért kaptuk meg azt, mely a hitben növekedésünk legerősebb alapja!
2.
Bemetélt szívdobbanások
Mindig arra vágytam, Uram!
Jöjj Szellemeddel, s tölts be engem árral!
A testem hús vér templomában,
Hogy oltalmazzon engem a világ viharában!
Nem engedve a rossznak átkozott sodrában.
Harc után pihenni áldásod várában.
Dicsérve Nevedet egy szófogadó nyájban.
Jézus!
Áldoztad testedet a sok pogány emberért,
Kifolyt Szent véred méltatlan bűnökért.
Hogy szeressen az Atyám méltatlan gyermekként,
A Fiút küldte mellém kőszikla alapként.
Fogom az Ő kezét,
Dicsérem Szent Nevét,
Számomra betölti életem értelmét!